Röptető

A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

Digitális írástudás az EU-ban

Szabó Dóra

 

A kompetenciát olyan – ismereteket, készségeket, képességeket, személyiségjegyeket és attitűdöket tartalmazó – komplex rendszernek tekintjük, amely képessé, kompetenssé teszi birtoklóját arra, hogy különböző helyzetekben, összetett, életszerű feladatok megoldásában eredményesen, hatékonyan cselekedjék. A gyorsuló idő miatt 5 évente a létező szakmák 5%-a kicserélődik, az infokommunikációs technológiai ismeretek nélkül űzhető szakmák 2 évente 5%-kal csökkennek. A megtanult szakmai ismeretek 10 év alatt elévülnek. Az informatika rohamos fejlődése az egész társadalmat gyökeresen átalakítja, s ebben a változó világban csak az tud érvényesülni, aki érti a változásokat. A siker zálogának két fontos tényezőt tekinthetünk - a digitális írástudást, valamint az infokommunikációs technikák tudatos használatát.

A digitális (számítógépes) írástudás elnevezés tartalmazza azokat a készséggé fejlesztett ismereteket, amik lehetővé teszik a felhasználó számára a számítógép által nyújtott lehetőségek kihasználását, pl. szövegszerkesztő, táblázatkezelő és egyéb alkalmazói szoftverek ismeretét, alkalmazását. Ehhez szorosan hozzátartozik még az internet és általában a hálózatok ismerete, és egyre inkább nő a multimédiás alkalmazások jelentősége is. Emellett gyűjtőfogalomként értelmezzük a tradicionális tudás – számítógépes műveltség - információs műveltség szintéziseként. Az infokommunikációs társadalomban elengedhetetlen az úgynevezett digitális írástudás elsajátítása, ismerete. E nélkül nem lehetséges lépést tartani a folyamatos fejlődéssel. Tág fogalma összeköti a különböző műveltség vagy írástudás szókapcsolattal jelölt fogalmait.

A digitális írástudás összetevői:

  • irodalmi írástudás (szövegolvasás)
  • dokumentáció írástudás (űrlapok használata)
  • numerikus írástudás (táblázatok készítése)
  • nyelvi írástudás (idegen-nyelv használata)
  • számítógépes és internetes írástudás (hogyan alkalmazzuk az IKT-t?)

Ennek a tudásnak fontos alkotóelemét jelentik a számítógépekhez köthető készségek és képességek, az információs és kommunikációs technika (IKT) hatékony használata. Ez utóbbi azért is különösen kiemelkedő, mert idehaza a digitális írástudás gyakran kapja azt a leszűkítő értelmezést, amely csak az IKT használatáról kíván tudomást venni.

Korunkban fontos, hogy megpróbáljuk megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Miként fogják megváltoztatni életünket az új technológiák?
  • Ki fér hozzá a digitális technológiákhoz?
  • Hogyan alakíthatjuk át az oktatási és tanulási módokat a hagyományos környezetekben úgy, hogy alkalmazkodjanak az új, digitálisan továbbfejlesztett tanulási környezetekhez?
  • Milyen képességeket és készségeket kell elsajátítaniuk a digitális írástudás területén a tanulóknak ahhoz, hogy írástudó állampolgárokként éljenek és boldoguljanak napjaink világában?

Az Európai Bizottság 2010 májusában mutatta be az Európai Digitális Menetrendet, (Digital Agenda of Europe - DAE) amely akcióterv és stratégia, amely 2010 és 2020 között hivatott az EU gazdaságának fellendülését előmozdítani és a digitális korszak vívmányait a társadalom minden szintjén elterjeszteni. A digitális menetrend célja általánosságban, hogy a nagy sebességű és szupergyors internetre és együttműködő alkalmazásokra épülő egységes digitális piac révén fenntartható gazdasági és szociális előnyöket teremtsen. A DAE egyik legfőbb pillére a „digitális írástudás terjesztése, készségek és esélyegyenlőség”. A tervezet segítséget ad ahhoz is, hogy a helyi kezdeményezések mértékadó európai forrásokhoz kapcsolódjanak, hogy a digitális írástudás kérdése minden országban imperatívusszá válhasson. Nemzeti szinten ez akkor lehetséges, ha a kormányoknak van digitális megújulás stratégiája, és azt haladéktalanul meg is valósítják. Amennyiben a digitális készségek európai szinten nem terjednek kellő gyorsasággal és mértékben, úgy a DAE egyéb fontos céljai sem érhetők el.

A legfrissebb európai statisztikák szerint Európában a munkavállalóknak mindössze 18,5%-a rendelkezik számítógép-használói ismeretekkel, ráadásul ez az arány mindössze az internet-használati készségeket mutatja, nem beszél az egyéb irodai alkalmazásokról.

A Digitális Agenda a digitális kompetencia fogalmi keretét a következőképpen határozta meg. Környezeti tényezők:

  1. Hozzáférés az IKT-hoz:
    • számítógépek,
    • internet,
    • okos telefonok,
    • tabletek
  2. Egyéni kompetenciák, az alapvető használathoz/kezeléshez szükséges jártasságok:
    • alapszintű számítógép-használat és jártasság,
    • alapszintű internethasználat és jártasság.
  3. Az élethelyzetnek megfelelő aktív alkalmazások:
    • munka/hivatás,
    • tanulás (LLL),
    • kommunikáció,
    • társadalmi érintkezés,
    •  szabadidő,
    • közösségi háló.
  4. Személyes attitűdök:
    • kritikus, megfontolt használat,
    • felelős használat,
    • jogi és etikai szempontok,
    • magabiztos használat,
    • kreatív használat.

Az Európai Unió a nemzeti kormányoktól várja, hogy a társadalmi és gazdasági fejlesztés érdekében javítsanak a helyzeten. Ezért a magyar kormány a 2014−2020-ig tartó infokommunikációs stratégiájában célul tűzte ki a digitális írástudás 40% alá történő csökkentését. Ennek a feladatnak a teljesítését a kulturális és közösségi intézményektől várja.

A digitális műveltséget mérni is lehet, mely a számítógép és internet alaphasználatával történik. Hat alaptevékenységet különböztetünk meg, s a felmérés során kiderül, hogy mennyit ismernek az alanyok ezekből, s eszerint csoportosításra kerülnek azok.

Az alaptevékenységek:

  • fájl, mappa másolása, áthelyezése
  • másolás, beillesztés
  • számtani képletek elvégzése táblázatkezelőben
  • fájltömörítés
  • új eszköz (például nyomtató) csatlakoztatása, installálása
  • speciális programnyelv ismerete, program írása

A 3 szint a következők szerint oszlik el:

  • alacsony szint – 1-2 tevékenység elvégzése
  • közepes szint – 3-4 tevékenység elvégzése
  • magas szint – 5-6 tevékenység elvégzése

Az adatok kielemzését nem országok szerint végzik, hanem Európa fő térségei, zónái szerint.

Északi régió: Dánia, Svédország, Finnország, Izland, Norvégia

Nyugati régió: Írország, Nagy Britannia, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Németország, Ausztria, Svájc

Kelet-közép régió: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Románia, Bulgária

Déli régió: Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország, Málta, Ciprus.

Országon belül pedig a NUTS  (Nomenclature of Territorial Units for Statistics, Statisztikai célú Területi Egységek Nómenklatúrja) szerinti részterületeket mérik. Magyarországon 3 rész van: Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak és Alföld.

Az EuroStat az Európai Bizottság egyik főigazgatósága. Fő célja, hogy megfelelő statisztikai információkat biztosítson az Európai Unió intézményeinek. A különböző országokban működő szervezetek, amelyek az EuroStat-tal együttműködnek, alkotják az Európai Statisztikai Rendszert.

A következő pontban az EuroStat felmérést szeretném áttekinteni. Rendszeres internet felhasználónak nevezzük azokat a személyeket, akik legalább heti egyszer, de nem a hét minden napján használják az internetet. Az élen a skandináv nemzetek vezetnek, ahol 90%-os az arány. Magyarország mindeközben a 17. helyen van a 28 országból 70%-kal. A sort Románia és Bulgária zárja 50%-kal. A felmérést 2014-ben végezték 3 hónapon keresztül 16-74 év közötti emberekkel. A megkérdezettek 78%-a használt internetet minimum egyszer egy héten. 18%-uk soha nem használt még internetet, 2015-re ennek az adatnak már 15%-ra kellett csökkennie. 65%-uk napi szinten használt, míg 10% minimum heti egyszer. Az uniós internethasználók körében az internetet napi szinten használók aránya 60%-tól (Románia), illetve 76%-tól (Cseh Köztársaság és Lengyelország) 90%-ig (Hollandia), 92%-ig (Luxemburg), illetve 94%-ig (Olaszország) terjed. Norvégia (93%) és Izland (95%) szintén arról számolt be, hogy az összes internethasználóra vetítve magas a napi rendszerességgel internetezők aránya. Összességében 75% rendszeres internetező volt a mérés alapján. Érdekes még, hogy a mobilinternetet 51% használta, míg a közösségi oldalakat 46%.

Európai Számítógép-használói Jogosítvány, az European Computer Driving Licence az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány, amely nem elsősorban az informatikai, hanem a felhasználói ismereteket, az informatikai írástudás meglétét hivatott igazolni. 1996-ban egy finn ötlet alapján jött létre. Célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy minél több ember az Információs Társadalom teljes értékű tagjává válhasson. A vizsgarendszert egy 1988-ban született ötlet alapján Finnországban vezették be először. 1997-ben az EU, valamint a CEPIS (Council of European Professional Informatics Society) támogatásával létrejött a nemzetközi ECDL Alapítvány, amelyet már 150 országba bevezették az ECDL rendszert. Az ECDL mára Európa szinte valamennyi országában elérhető és a kezdetek óta több Európán kívüli ország (Kanada, Dél-Afrika stb.) is csatlakozott hozzá: ezekben az országokban a vizsgarendszer neve ICDL, azaz International Computer Driving Licence.

Az ECDL vizsga 10 modulból épül fel:

  • 1. modul: Az információs és kommunikációs technológiák – alapismeret (elmélet)
  • 2. modul: Operációs rendszerek (gyakorlat)
  • 3. modul: Szövegszerkesztés (gyakorlat)
  • 4. modul: Táblázatkezelés (gyakorlat)
  • 5. modul: Adatbázis-kezelés (gyakorlat)
  • 6. modul: Prezentáció (gyakorlat)
  • 7. modul: Internet és kommunikáció (gyakorlat)
  • 8. modul: Képszerkesztés (gyakorlat)
  • 9. modul: Webszerkesztés (gyakorlat)
  • 10. modul Képernyőolvasás és optikai karakterfelismerés (gyakorlat)

Statisztikai adatok szerint az Európai Unióban élő felnőtt lakosság egynegyede nem rendelkezik azokkal az alapvető készségekkel, melyek nélkülözhetetlenek a modern, tudásalapú társadalomban való boldoguláshoz. Az Európai Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által elvégzett felmérés a felnőttek készségeit vizsgálta 23 országban, és azt állapította meg, hogy az európai felnőttek egynegyede nem rendelkezik tényleges, gyakorlati számítógépes ismeretekkel, egyötöde pedig alacsony fokon tud csak írni, olvasni, illetve számolni. A vizsgálat eredménye nyilvánvalóvá teszi, hogy Unió-szerte javítani kell az oktatás és a képzés minőségét. A cél az, hogy mindegyik európai polgár elsajátítsa azokat a készségeket, melyeket a modern kor megkövetel. Az, hogy milyen készségeknek vagyunk a birtokában, döntően befolyásolja, hogyan boldogulunk az életben. Az EU számos kezdeményezést indított útnak abból a célból, hogy elősegítse az európai polgárok digitális készségeinek fejlesztését. Az egyik kezdeményezés például arra irányul, hogy gyarapítsa az európai polgárok számítógépes ismereteit, az Erasmus+ névre hallgató program pedig olyan projektek részére biztosít majd támogatást, melyek a felnőttek írni-olvasni tudását, matematikai ismereteit és számítógépes problémamegoldó készségeit hivatottak fejleszteni. Egy új online platformot is létrehoztak, ahol a felhasználók felmérhetik, milyen szintű készségekkel rendelkeznek, és összevethetik azokat a felmérés eredményével. A tanulmány megállapításai ahhoz is segítséget nyújtanak, hogy a tagállamok azonosítani tudják, mely területeken van a legnagyobb szükség arra, hogy beruházásokat hajtsanak végre az Európai Szociális Alapból juttatott oktatási és képzési célú források felhasználásával.

A kormányzat ezekből, s más egyéb okokból kifolyólag kiemelt feladatként jelölte meg az oktatás és a képzés digitalizálását. A Digitális Jólét Programról (DJP) szóló 2012/2015. (XII. 29.) Korm. Határozat 3.a.) pontja felhívta a DJP-vel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztost, hogy – a szükséges tárcaközi egyeztetések mellett – készítse el a Digitális Oktatás Stratégiáját (DOS). A stratégiaalkotás legfontosabb célja az volt, hogy az ágazati stratégiákkal és szakmai célkitűzésekkel összhangban az oktatási rendszer minden szintjén megteremtse a digitális írástudás tényleges elterjesztésének lehetőségét, hozzájárulva Magyarország versenyképességének növeléséhez. A DOS a teljes magyar oktatási-képzési rendszerre kiterjed. A folyamatokat leginkább meghatározó alábbi tényezők figyelembe vételével történt:

  • fizikai infrastruktúra, hozzáférés, belső hálózatok;
  • oktatási intézmények eszközellátottsága;
  • pedagógusok digitális felkészültsége és attitűdjei;
  • alkalmazott módszertan (tanárképzés és –továbbképzés, valamint intézményi fejlesztések)
  • tartalom (NAT és kerettantervi felülvizsgálat, digitális tartalomfejlesztés)
  • oktatásirányítás (adminisztráció és minőségirányítás, törzsinformációs rendszer, tanulói mérés-értékelés, vezetői információs rendszer)

A DOS a digitális kompetenciák elsajátítását biztosítja mindenki számára: senki nem hagyhatja el az oktatási és képzési rendszert anélkül, hogy a munkaerőpiac által elvárt digitális alapkészségekkel rendelkezne.

A DOS hatása:

  • a köznevelésben a digitális kompetencia fejlesztés hangsúlyossá válik
  • a szakképzésben az adott szakmák kapcsán beépül a szakmára jellemző, korszerű digitális tudás
  • a felsőoktatásban az online tanulói terek előtérbe kerülnek
  • a felnőttkori tanulásban megjelenik és széles körben elterjesztésre kerül az e-learning.

A digitalizálódó gazdaság és társadalom fokozatosan növekvő jelentőségű alapkészségévé váltak a digitális készségek: a társadalmi és munkaerőpiaci érvényesülés egyre inkább a digitális eszközök kezelési képességétől függ, ezért az oktatás és képzés is kulcskompetenciaként kezeli ezeket. Biztosítják a kommunikációs üzenetek átadását; az információk elérését, feldolgozását; a munkavégzés során szükséges irányítás, vezérlés megvalósítását. A mindennapi élet és a társadalmi érintkezés során pedig az ismeretszerzés, a tanulás, a kikapcsolódás forrása; a kapcsolattartás egyik platformja, valamint az ügyintézés, a vásárlás egyre fontosabb felülete. A digitális készségek jelentős különbségeket mutatnak a területi és szociális helyzettől függően, amely növeli a társadalmi egyenlőtlenséget azáltal, hogy a digitális készségekkel rendelkezők könnyebben és gyorsabban érnek el bizonyos szolgáltatásokat, előnyöket, míg a digitális készségekkel nem, vagy csak korlátozottan rendelkezők, jelentős hátrány elszenvedői. Az esélyteremtés miatt is fontos, hogy az oktatás és a képzés kiemelten kezelje a digitális készségek átadását.

A leginkább általánosan használható, a nemzetközi összehasonlítás lehetőségét kínáló megoldás az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development) PISA (Programme for International Student Assessment) elnevezésű digitális szövegértés kutatása. Az infokommunikációs technológiák jelen vannak a hazai iskolákban, a releváns PISA eredményeink viszont jóval az elvárt alatt maradnak. Magyarország esetében erősebb a nyomtatott szövegértés átlageredménye (38 ponttal), mint a digitális szövegértés teljesítménye; a hazai eredményeket a 2009-es adatokkal összehasonlítva azt látjuk, hogy 2012-re tovább gyengült a magyar tanulók teljesítménye: míg 2009-ben a digitális részterületeken alulteljesítők aránya 27%-os volt, ez az arány 2012-re 32,5%-ra emelkedett. A digitális szövegértés átlagát 2009-ben 499 képességpontban rögzítették, az átlag 2012-re 497 pontra csökkent, tehát a különbség nem szignifikáns. Az élen elsősorban a távol-keleti és angolszász résztvevők végeztek, az egyetlen más kategóriába tartozó oktatási rendszer az 1–10. helyezési tartományban Észtország. Átlagos teljesítményt nyújtott Olaszország, Németország, Portugália és a skandináv államok. Oktatási rendszerünk eredménye az átlag alattiak közé tartozik -, 450 képességponttal. Érdemes megvizsgálni, milyen a viszony a tanulók teljesítménye között a digitális és a nyomtatott szövegértésben. A digitális szövegértésben átlag fölött vagy átlagosan teljesítő oktatási rendszerek digitális eredménye jobb, mint a nyomtatott szövegértésben, míg azoknak, akik a digitális médiumban átlag alatt szerepelnek, a nyomtatott szövegértésük a jobb. Magyarország esetében mintegy fél képességszintnyi (38 pontos) különbség van a nyomtatott szövegértés javára.

A tanítási és tanulási folyamat támogatására a pedagógusok kevéssé használják az IKT-eszközöket és a modern technológiát, az ilyen irányú tevékenységek szórványosan fordulnak elő, központilag nem eléggé támogatottak. A meglévő eszközök kihasználtsága nem minden esetben megfelelő.

Az információs társadalomban folyamatosan változó pedagógusszerep és a tanári tevékenységhez kapcsolódó kompetenciák végiggondolásakor vélhetően sokan, sokféle készség-és képességlistát vesznek számba.
Az egységes gondolkodás keretét jelen tanulmányban a digitális állampolgárság széles körben elfogadott, legrészletesebben kidolgozott és átgondolt – az ISTE (International Society for Technology in Education) által kidolgozott – kompetenciarendszere adja.

Az ISTE a tanári kompetenciákhoz kapcsolódóan is kiváló alapot és rendszert vázolt, mely más kompetenciarendszerekkel együtt (például: ISTE NETS-S, ISTE NETS-T) alátámasztja azt, hogy az oktatási folyamatban résztvevők (tanárok és diákok), az azt támogató (adminisztrátorok) és a szemlélő (szülők) személyek számára is jelentős szerepe van az egységben való gondolkodás lehetőségének és képességének. Az ISTE digitális állampolgárság kompetenciarendszere az alább felsorolt kilenc területet foglalja magában:

  • digitális hozzáférés
  • digitális műveltség
  • digitális kommunikáció
  • digitális kötelezettség és felelősség
  • digitális etikett
  • digitális biztonság
  • digitális kereskedelem
  • digitális jog
  • digitális egészség és közérzet.

A Mike Ribble által vázolt kompetenciarendszer viszont három pillérben áll össze, melyeknek külön felhívásai vannak:

  • „Tiszteld magadat és másokat!”
  • „Tanítsd/műveld magadat és másokat!”
  • „Védd meg magadat és másokat!”

A nevelésről, oktatásról való társadalmi gondolkodás irányai, változásai lecsapódnak az oktatási rendszerben és természetesen a pedagógusokkal kapcsolatos elvárásokban is megjelennek. Az eltérő pedagógiai koncepciók más és más szerepeket vagy legalábbis a szerepeken belül eltérő preferenciákat mutatnak azzal kapcsolatban, hogy mit is kell tennie, milyennek is kell lennie a jó pedagógusnak.

AZ OECD 1998-ban kiadott Education Policy Analysis az alábbiak szerint fogalmazza meg a „holnap pedagógusaival” szemben támasztott elvárásokat: szakértelem, pedagógiai tudás, technológiai kompetencia, szervezeti-együttműködési készség, rugalmasság, mobilitás és nyitottság.

  • Szakmai feladatok, szaktudományos, szaktárgyi, tantervi tudás
  • Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése, és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók
  • A tanulás támogatása
  • A tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval együtt történő sikeres neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelő módszertani felkészültség
  • A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság a társadalmi-kulturális sokféleségre, integrációs tevékenység, osztályfőnöki tevékenység
  • Pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése, elemzése
  • Kommunikáció és szakmai együttműködés, problémamegoldás
  • Elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.

A digitális készséget nemcsak a pedagógusok, az iskolák által lehet fejleszteni, hanem a könyvtárak által is. A digitális kultúra terjesztésében a könyvtáraknak is részt kell venniük, fel kell készülniük a digitális kompetenciákkal rendelkező olvasók igényeinek kiszolgálására. Ehhez ismerni kell, kit tekintünk digitális bennszülöttnek. A digitális bennszülöttek és bevándorlók generációjához tartozó személyek képesek az online információ megszerzésére, szeretik a virtuális tanulási környezeteket és a teammunkát, melynek tere sokszor a közösségi hálózat. Gondolkodásmódjukra már nem a linearitás, inkább a hipertext (olyan speciális adatbázis, amelynek egyes részei egymással tetszőlegesen összekapcsolhatók, és az így létrejövő hiperkapcsok mentén a hagyományos lineáris megoldásoknál (pl. lapozás) gyorsabban kutathatók fel az egymással összefüggő információk. A világ legnagyobb és legelterjedtebb hiperszöveges rendszere a World-Wide Web) környezetben való észjárás jellemző, ahogy olvasásukat is a pásztázás jellemzi. A kormány a digitális kompetencia kialakítását a könyvtárak közreműködésével kívánja megvalósítani, valamint országos hálózatok létrehozását tervezte, amelyek képzéssorozatokat tartanak majd az ország nagyobb városaiban, valamint tanácsadást biztosítanak a vállalkozói réteg és a lakosság számára az elektronikus ügyintézés lehetőségeiről. Az utóbbi elképzelés meg is valósult: az e-Magyarország pontok 2005-ben nagy létszámú e-tanácsadó képzéssorozatot indítottak. A kezdeményezések célja, szűkebb értelmezés szerint „a digitális kompetencia (digitális írástudás) és az internet hozzáférés hiányából adódó digitális kirekesztődés mérséklése. Tágabb értelemben a szociálisan hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élők digitális esélyegyenlőségét tűzi ki célul a fizikai mobilitásból és a földrajzi távolságokból fakadó akadályok lebontásával.” Az e-befogadás megvalósítása szintén a könyvtárak újabb feladatai közé fog tartozni. olyan tevékenység, ösztönző szabályrendszer, amely az informatika, infokommunikációs eszközök hozzáférését, használatát, a körükben történő tájékozódást mindenki számára biztosítja. Az e-befogadás folyamatának köszönhetően a digitális szakadékok túloldalán lévő társadalmi csoportokat is bevonják az információs társadalom vérkeringésébe.

A kutatásom végkövetkeztetése, hogy a digitális írástudás oktatása, fejlesztése nagyon fontos feladata az oktatási rendszernek.

Felhasznált irodalom:

  1. Az ECDL-ről. 2011.
    http://njszt.hu/ecdl/rolunk
  2. Az információs társadalomra vonatkozó statisztika – háztartások és magánszemélyek. 2015.
    http://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php/Information_society_statistis_-_households_and_individuals/hu#Internethaszn.C3.A1lat
  3. BALÁZSI Ildikó − OSTORICS László − SZALAY Balázs − SZEPESI Ildikó − VADÁSZ Csaba: PISA2012 Összefoglaló jelentés. − Oktatási Hivatal Budapest, 2013.
  4. Borbély Mária: Digitális írástudás, digitális kompetenciák a statisztikai adatok tükrében. Budapest: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2013.
    http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/512/475
  5. Lengyelné Molnár Tünde: Digitális írástudás fejlesztése a könyvtárakban. Budapest: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2016.
    http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/25
  6. Magyarország Digitális Oktatási stratégiája. 2016.
    http://ivsz.hu/hirek/elkeszult-a-digitalis-oktatasi-strategia/
  7. Nemzeti infokommunikáció stratégia. 2014−2020.