A Boldog Terézia Katolikus Feminine Studies Szakkollégium hallgatóinak kutatásaiból​

Fókuszban a röntgensugár – félelmeink és ismereteink

Tarjányi Eszter

Bevezetés

DE Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus
IV. évfolyam - 2015 

Az átlagember nem mindig van tisztában azzal a ténnyel, hogy mivel a röntgensugár ionizáló elektromágneses sugárzás, ami kölcsönhatásba lép az emberi szervezettel, ott akár nem kívánt hatásokat is létrehozhat. Sokszor a betegek nem is ismerik és a beutaló orvosok gyakran alábecsülik a sugárzás hatásait. Kutatásom során az orvosi diagnosztikában széles körben alkalmazott röntgensugárral kapcsolatban táplált érzelmekről szerettem volna felmérést készíteni. Olyan korombeli fiatal nőkkel beszélgettem, kiknek a képalkotó modalitások fizikai hátteréről való ismereteik nem terjednek ki mindenre. Hangsúlyt kívántam fektetni a sugárzás káros hatásaival szembeni félelmekre, ezek esetleges túlzott felnagyítására, mérlegelésekre és korábbi kivizsgálások benyomásaira egyaránt.

Fókuszban a röntgensugár

Ionizáló sugárzás hatásakor szabadgyökök keletkeznek a szervezetben. A szabadgyökökben párosítatlan elektron van, ezért rendkívül instabil és reakcióképes molekulák. Azon túl, hogy megtámadják a membránok lipidjeiben a kettőskötéseket, és peroxidokat képezve a membránok aspecifikus permeabilitását (áteresztőképességét) nagymértékben fokozzák, a szabadgyökök károsíthatják még a fehérjéket és a DNS-t is. Míg az első esetben említett hatások főleg rövid távon okoznak károsodást, ha a károsító ágens a DNS-t támadja meg, annak hatása később is megnyilvánul. Kifejezett DNS károsodás vezethet nekrotikus sejtelhaláshoz, de legalább ekkora veszélyt jelent a daganatképződés is. A kialakult mutációkat a sejt megpróbálja kijavítani, de ha ez nem sikerül, a sejt ezzel a megváltozott DNS-sel fog osztódni.
A röntgensugár felfedezésekor annak káros hatásával még nem voltak tisztában. Wilhelm Conrad Röntgen 1895. november 8-án katódsugárcsővel kísérletezett, mikor észlelte, hogy a fiókban tárolt fekete papírlappal bevont fényérzékeny lemezek bárium-platinocianid oldattal kezelve fluoreszkálnak. Mindez arra engedte következtetni, hogy láthatatlan sugárzás származik a katódsugárcsőből, amely áthatol a különböző anyagokon. Körülbelül 2 héttel később elkészítette az első emberről készült röntgenfelvételt felesége, Anna Bertha Ludwig Röntgen kezéről.

Röntgen 1895. december 28-án közzétette megfigyeléseit az általa X-nek nevezett sugárról (X = ismeretlen), és a kórházakban hamar röntgen készülékeket kezdtek működtetni. Ezeket a berendezéseket lelkesen, minden óvintézkedés nélkül széles körben alkalmazták. A titokzatos sugár minden tulajdonságát akkor még nem ismerték, és csak fokozatosan vették észre, hogy a röntgensugárzás veszélyes is lehet. A röntgenológia úttörői a kezdetekben jóformán teljesen védtelenek voltak a hatásokkal szemben, emiatt a gyakori sugárterhelés több kitűnő tudós halálát okozta.

A röntgenvizsgálattól megijedni és attól elzárkózni nem indokolt, és nem is szabad, mivel felbecsülhetetlen és teljességgel nélkülözhetetlen információt ad a kialakult betegségekről, vagy a kialakulóban lévő kóros állapotokról. Mára a tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően a sugárzásveszélyt sikerült minimálisra csökkenteni. Az ebből származó esetleges kár (egészségkárosodás) eltörpül amellett a haszon mellett, amelyet a röntgenvizsgálatok jelentenek a betegség időben való kimutatásában és megfelelő terápiás mód megválasztásában. Ezáltal válhatott Wilhelm Conrad Röntgen felfedezése az orvosi vizsgálatok egyik nélkülözhetetlen diagnosztikai eszközévé. A röntgensugár káros hatását pedig mára már kihasználják a gyógyításban, megteremtve így a sugárterápiát. Ilyenkor megfelelő mennyiségben csak arra a területre irányítják a sugarat, ahol a rákos burjánzást a minimumra szeretnék csökkenteni.

Eredmények

Beszélgetéseimkor változatos nyilatkozatokkal, eltérő nézetekkel és viszonyulásokkal szembesültem.

Megkérdezett három alanyom közül egyikük határozottan, és reálisan állt a témához. Tájékozottsága már a beszélgetés elején érezhető volt. Kiderült, hogy tisztában van a vizsgálatok jelentőségével, érti annak mibenlétét, célját. Nem sugarazná természetesen magát - és egyetlen családtagját sem - feleslegesen, de tudatában van annak, hogy bizonyos esetekben mindez elkerülhetetlen és szükséges. Már az általános iskolában és a gimnáziumban is rendszeresen sportolt, focizott. Előfordult, hogy térdsérülést is szenvedett, mikor a traumatológiára került, és röntgenfelvétele is készült. Nem emlékezett vissza az élményre megrázóan, magától a kórházaktól sem idegenkedik, maga a röntgen néhány percet vett csak igénybe. Az asszisztens kedves volt (bár szerinte egy gyerekkel mindig kedvesebbek) és finoman bánt vele. Elmondása szerint a leletre várni frusztrálóbb volt fájós lábbal, mint maga a kivizsgálás.

Második alanyomnál azonnal az a benyomásom támadt, hogy komolyan idegenkedik már magától a témától is. Kifejtette, hogy nem szereti a kórházakat sem, és eddig sikerült is elkerülnie azokat. A röntgensugárzásról kevés konkrét információval és élménnyel rendelkezett, de többször hangsúlyozta, hogy elég káros annyira, hogy ne röntgeneztesse magát. A beszélgetéskor próbáltam finoman utalni arra, hogy talán lesz olyan élethelyzetben, amikor rá lesz kényszerülve például egy szűrővizsgálatra, de megjegyzésemet inkább figyelmen kívül hagyta.

Harmadik alanyommal beszélgetve kiderült, hogy korábban nem fogalmazódott meg benne az igény, hogy tájékozódjon a sugárzásról, és igazából továbbra sem érzi ennek igazán szükségét, már pánikolásnak vélné. Amennyi információ birtokában van, az számára elegendő is. Tudja, hogy kell, de közben kicsit ártalmas is lehet, ha túl sokat sugarazná magát. Erre idáig és reméljük, ez után sem kerül majd sor, sérülés vagy betegség eddig nem indikálta a vizsgálatot.  Kötelező mellkas szűrővizsgálaton volt már, ennek említésekor fogalmazta meg a következőket:
 „Egy percre meglepődtem, mikor a mellkas szűrővizsgálatkor megkérdezték tőlem, hogy várok-e gyereket. Valahogy akkor tudatosult, hogy a röntgensugárnak káros hatása is lehet, sőt, nőként nem csak a magam védelméért, hanem a gyerekemért e tekintetében is felelős vagyok.”

Következtetések

Kutatások összegzik, hogy míg például az amerikaiak a röntgenhasználat kockázatát kisebbnek vélik, mint amekkora az valójában, a magyarok épp ellenkezően gondolják: nagyobbnak hiszik a kockázatot a ténylegesnél. A megfelelő szakembereknek tehát arra kell törekedniük, hogy a valós kockázat tudatosodjék az emberekben, az indokolatlan aggodalmakat pedig igyekezni kell eloszlatni, mert, ahogy azt a kutatásom alapján is érezhetjük, nem egységesek az elképzelések és érzelmek a röntgensugárzás körül.

 

Felhasznált irodalom:
Átlátszó kezek – a röntgen története http://www.vital.hu/themes/history/rontgen1.htm (2011. 11. 07.)
Bacsó Z, Bodnár A, Goda K, Jenei A, Nagy P, Péter M, Varga T, Vámosi Gy, Vereb Gy. (2011). Sejtbiológia laboratóriumi gyakorlatok. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó
Köteles, Gy. (2002). Sugáregészségtan. Budapest, Medicina
Timins JK. Communication of benefits and risks of medical radiation: a historical perspective. Health Phys. 2011 Nov.101(5) 562-5.
Turai, I. (1993). Sugáregészségügyi ismeretek. Budapest, Medicina