Röptető

FEBRUÁR - GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY: JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN - február 2.

Ez az ünnep Szűz Mária tisztulásának napja, amikor Krisztust, a világ világosságát (jelképe: a gyertya) a mózesi törvény értelmében bemutatta a templomban. A történetet leírja az evangélium is: Mária és József törvénytiszteletből1 mentek a jeruzsálemi templomba, hogy a gyermek születése utáni köteles áldozatot bemutassák. Ekkor találkoztak a két idős jámbor prófétával is: Simeonnal és Annával, akik jövendöltek a csecsemő Jézusról szüleinek.2 Ezt az eseményt a keresztények Jeruzsálemben már a IV. században körmenettel ünnepelték a karácsony utáni 40. napon.  A keleti egyházban a találkozás ünnepe ez, mert ekkor találkozott először Jézus Krisztus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült.

Az ünnep igen régi, az Egyház bölcs belátással az egyik római ünnep helyére rendelte. A rómaiak ugyanis február elején Februus isten tiszteletére égő fáklyákkal körüljárták a várost, és egymást vesszőzték, hogy bűneiktől megtisztuljanak. A fáklyák helyett a szentelt gyertya Krisztus szimbóluma,3 aki a világ világossága, és akiről Simeon azt jövendöli, hogy világossága lesz a nemzeteknek. Az ünnep régi neve Magyaroszágon szintén a tisztuláshoz kapcsolódik: „Asszonyunk Mária tisztulatja”4.

Az ünnephez a magyar néphagyományban az „asszonnyá avatás” szokása kapcsolódik. Ez ugyan minden anyának a saját tisztulási szertartása volt, de Máriáéhoz hasonlóan a szülés utáni 40. napon, vagy az ezt követő vasárnapon történt, és a templomban újonnan megjelenő anyát illető áldást-avatást jelentette.5 Ez református vidékeken sem volt ismeretlen. Sok helyen az első gyermek születése utántól számított teljes jogú asszonynak a menyecske, mintha a szüléssel tisztult volna meg, anyává válásával telt volna be asszonyi küldetése.

Az asszonyt hivatása az élethez kapcsolja. Ehhez adott ünnepi keretet a régi asszonyavatási szertartás, ami a szüléshez kapcsolódott. A szülés beavat egy misztériumba: az élet-adás, az életre szülés titkába és ezzel együtt abba is, hogy mi a nő hivatásának lényege.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony elnevezés Máriára irányítja a figyelmet, az anyára, aki felajánlja gyermekét és aki ezzel az Isten elé lépő gesztussal teljesen felvállalja az anyai hivatást-szolgálatot, az asszonyi küldetést.  A gyermek felajánlása egyben elfogadása is: elismerése, hogy Istentől jött és Istené: hogy minden élet tőle ered, az élet Urától és ezért minden az övé. „Ő teremtett minket és nem mi magunkat”6

Elgondolkoztató az ünnep régi elnevezése, a „tisztulat”: érződik benne az az elképzelés, ami a női életfolyamatokat tisztátalanságnak tartotta. Ugyanakkor mélyebb értelemben arra utal, hogy a nő életének története a folyamatos megtisztulásra irányul, beleértve a szándék, az érzelmek, a vágyak egyre tisztábbá válásának útját. Az ünnep ezt a folyamatot a gyermek születéséhez, de inkább: felajánlásához kapcsolja: ebben benne van az elengedés, odaadás gesztusa is. Ez a belső mozdulat szükséges ahhoz, hogy a gyermek majd a saját útját, hivatását választhassa. Ugyanez a belső irány, a szabadság iránya az, ami a nőt odaadásra tanítja. Arra az asszonyi szolgálatra, ami minden gyermek felnövéséhez szükséges: a magától értetődő, szeretetből fakadó, ellenszolgáltatást nem váró, gyengéd és érzékeny anyai szolgálatra. És ez az anyai jelen-lét nem csak a gyermekek növekedésének feltétele: maga az élet csak ebben a közegben tud kibontakozni, gazdagodni, virágozni.
Szép szimbóluma ennek a gyertya: úgy ég, hogy miközben fényt és meleget ad másoknak, önmagát emészti el. Ez a hivatása, erre készült.  Az ünnepet ábrázoló képeken ezért Mária kezében égő gyertya van: ez saját elköteleződését jelképezi.

Februárban a sötétség felett egyre inkább győz a fény, a tél mögött készülődik a tavasz, ébredni vágyik a természet, az élet. Ehhez gyújt fényt Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.


1 Mózes könyve törvényként írja elő, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve és hogy a szülés utáni 40. napon az anyának meg kell tisztulnia rituálisan a templomban bemutatott áldozattal. Kiv.13,13

2 Lukács evangéliuma 2,21-40

3 Bálint S. im. 235.o.

4Az Érdy-kódexben, 1527-ben. Katolikus Lexikon Gyertyaszentelő Boldogasszony szócikk 

5Bárth Dániel: Esküvő, keresztelő, avatás. Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon. Budapest. MTA-ELTE. 2005.

6 részlet a húsvét éjjeli liturgiából, nagyszombat éjjel, első olvasmány utáni traktus. Éneklő Egyház 827/2